Székesfehérvár - A Bázis program kiképzése azon gyerekeket veszi célkeresztbe, akik elmélyítenék tudásukat például a fogócskázás, a nagy pocsolyák átugrásának művészetében.
A jelenleg főállású édesanya újszerű mozgástréninget ötlött ki, afféle "szabadgyerekképzőt" . A programnak határozottan nem célja a mindenáron való fejlesztés. Kamarás Emese azt tartja szem előtt, hogy a gyerekek képességei - mozgáskoordináció, memória, figyelem- és koncentrálóképesség, hallás, ritmusérzék, vizuális térérzékelés, térbeli biztonság, térbeli eligazodás - szinte észrevétlenül, rejtetten fejlődjenek.
- Elvégeztem a Magyar Drámapedagógiai Társaság tánc- és mozgásművészeti képzését, és az ott átéltek adták meg nekem az impulzust, hogy a mozgás iránti lelkesedésemet gyerekeknek adjam tovább. Az órák során mintegy titokban olyasmit is megtapasztalnak, amire nem számítanak. Idővel észreveszik, hogy egyre jobb lesz az egyensúlyérzékük, a térkombinációjuk, a térérzékelésük. A gyerekeknek csak azt kell tenniük, ami jólesik, nincsenek szabályok.
A foglalkozás kezdetekor a kicsik körbeülnek. A körnek ugyanis rendkívüli, közösségegyesítő ereje van, vallja Emese. Lehunyják szemüket, nekilódul a képzelet, indulhat az utazás. Jelképesen fölszállnak egy űrhajóval. A kalandjáték során mindig más helyen érnek földet. Hol a szavanna várja őket, hol kalózhajón landolnak, a dzsungelben térnek észhez , vagy éppen egy nagyvárosban találják magukat. Díszletek nincsenek, mozdulatsorokra építenek.
- Az őserdőben különféle vadállatok mozdulatait idézzük fel, kúszunk-mászunk, tekergőzünk a földön, liánok között vágunk magunknak utat, iszaptengeren kelünk át. Más bolygókra látogatunk, űrlényekkel találkozunk. Játszunk néha teljes sötétben is. A nagyvárosban az összeütközésmentes, azonnali irányváltásokat gyakoroljuk. Rengeteg fogócskavariációt próbálunk ki, ezeket élvezik a legjobban. Vannak egymást vezető bizalomjátékaink is. Jelképes pocsolyákba toccsanunk. Székeken mászkálunk. Itt sok mindent megtehetnek, amit otthon nem.
A szülők arról számolnak be, hogy az aprónép máris függővé vált. A tízéves Hun Balázst is teljesen elvarázsolja a mozgásjáték.
- Az én kedvencem a koboldfogócska. Két fa, azaz szék között áll egy manó, nekünk pedig a két fa között kell eljutnunk a másik oldalra. Ha a kobold nyakon csíp, újra próbáljuk az átkelést. A mocsárátlépős játékot is nagyon szeretem. Jó ez az óra, mert a fantázia és a mozgás egyformán érdekes számomra, érdekesebb, mintha simán sportolnék.
forrás: fmh.hu
2011. január. 24. hétfő | Szerző: Kővári Gabriella